Trump orosz szemmel
Sokan a globalizmus megfékezését, a hagyományos értékek erősödését várják visszatérésétől.
Hogyan élhet ma őszintén egy keresztény nyugaton, és miért nem áll ellen Amerika az új woke totalitarizmussal szemben? Rod Dreher könyvbemutatóján jártunk!
Rod Dreher bestseller könyvét, a Hazugság nélkül élnit mutatták be nemrég az MCC-ben. A könyvben Dreher keresztény gondolkodók számára ad tanácsokat a nyugati világban való megmaradásra. A beszélgetést Stephen Sholl, az MCC vendégoktatója moderálta, a kerekasztalon a szerzőn kívül részt vett Kovács Ákos Kossuth-díjas dalszerző, író és Pócza Kálmán, az MCC Alkotmánypolitikai Műhely vezetője. A megnyitó gondolatokat Orbán Balázs, az MCC kuratóriumi elnöke mondta el.
Orbán Balázs szerint mi magyarok azért akartunk rendszert váltani, hogy szabadok lehessünk, és ehhez hozzátartoznak a véleménykülönbségek és a viták. A magyarok számára nem elég, ha meghallgatnak, de az is fontos, hogy értsenek minket – dacára annak, hogy a magyar nehéz nyelv, amit kevesen értenek. Rod Dreher minden nehézség ellenére megértette a magyarokat.
A Hazugság nélkül élni sajnos éppen arra világít rá, hogy a magyaroknak fontos őszinteséget és szólásszabadságot nem tisztelik nyugaton. Az eltörlés kultúrája nem kultúra, hanem egymás meghallgatásának kultúráját tünteti el látványosan. Minél inkább elrugaszkodik valaki a valóságtól, annál inkább piedesztálra emeli őt az eltörlés kultúrája. Ha valaki kimondja például, hogy bár elítéljük az orosz agressziót, de nekünk a magyar érdek az első, kígyót-békát kiáltanak rá. Idehaza az eltörlés kultúrája még csak apró jelekben érhető tetten, de a könyv így is figyelmeztetésül szolgál.
Sholl kérdésére, hogy mi inspirálta a könyv megírására, Dreher elmondta, 2015-ben telefonhívást kapott egy amerikai orvostól, akinek anyósát korábban letartóztatták katolikus hite miatt Csehszlovákiában. Az orvos elmondása szerint a hölgy ma már úgy látja, az Egyesült Államokban egyre inkább a kommunista diktatúrára hasonlít a cenzúra és az eltörlés-kultúra. Dreher ezért beszélni akart olyanokkal, akik a kommunizmus alatt éltek Kelet-Európában, hogy meggyőződjön: igazat mondott-e a nő.
Minél több kelet-európai emigránssal beszélt, annál többen mondták neki, hogy a nyugati liberalizmus a kommunizmusra kezd hasonlítani. Könyvében feltárja, miben hasonlít ez a „puha totalitarizmus” a kommunizmusra, és miben tér el, s végső soron
Kovács Ákos arra a kérdésre reflektált, hogy van-e egyáltalán „puha totalitarizmus”. Szerinte bármilyen barátságos, emberies is elsőre, egy totalitárius rendszer a végén úgyis teljes diktatúrába torkoll. Eleinte azt hihetjük, hogy megélünk alatta, és majd békén hagynak, de ez csak illúzió. A magyarországi kommunizmus is „emberarcúvá” festette magát, de felmerül a kérdés: miféle rendszernek kell ilyen arcot festeni?
A könyvbemutatón
Kovács Ákos szerint a mai Kína az Egyesült Államok és Nyugat-Európa jövője, ráadásul előbb-utóbb ide is eljöhet ez a rendszer. Mint figyelmeztetett: bár azt mondjuk, mi józanok vagyunk,
Póczának a könyvről az a fajta e-mail jutott eszébe, amelynek a tárgyrovatába „tapintatos figyelmeztetést” írnak. A könyv egy tapintatos figyelmeztetés olyan ügyekben, amelyeket sokan hamis problémának neveznek. De a konzervatívokat is emlékeztetni kell arra, hogy ezek a veszélyek és a woke eszme következményei valóságosak.
Dreher hozzátette, nem várja el, hogy a liberálisoknak tetsszen a könyv, de az meglepte, hogy egyes konzervatívok is „riogatónak” tartják. A konzervatívok számára ma a kultúrharc kellene a legfontosabb téma legyen, még a gazdaságnál is fontosabb. A mai amerikai fiatalság többsége woke, vagyis faji és nemi téren baloldali radikálisok, és nem érdekli őket a szólásszabadság vagy a gyülekezési szabadság, amely korábban a jobboldal és a klasszikus liberálisok közös ügye volt.
Rod Dreher szerint ha elveszítjük ezt a harcot, már nem lesz „terünk”, ahol „dolgozhatunk”. Példaként azokat a papokat hozta fel, akik a második világháború vége előtt nem csak a német diktatúrára, hanem a szovjet diktatúrára is elkezdtek felkészülni. Ezeket néhány korabeli keresztény vezető lenézte, mert nem hitték, hogy Kelet-Európába is eljöhet a kommunizmus.
A könyv erősen foglalkozik a kulturális emlékezettel, melyet a totalitárius eszmék el akarnak törölni: hogy az emberek ne emlékezzenek arra, kik is ők, s így könnyebb legyen irányítani őket. A nácik és a szovjetek is a lengyel nemzettudatot és a katolikus hitet üldözték, ezzel szemben a lengyelek földalatti kulturális és vallásos csoportokat alakítottak – ide tartozott a későbbi Szent II. János Pál pápa is. Az ő feladatuk volt, hogy emlékeztessék az embereket: kik is ők, honnan jönnek és miben hisznek.
Kovács Ákos Karinthyt idézve a nyelv elfoglalásáról beszélt, „gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét” . Az ember verbális lény, a nyelven keresztül gondolkodik az eszményeiről. Ha bizonyos szavakat nem használhatunk, vagy eltorzul a szavak jelentése, az eszményeinkhez vezető hidakat robbantják fel – figyelmeztet az énekes. Márpedig bizonyos szavakat ma már egyszerűen nem lehet használni anélkül, hogy ne vádolnák meg valamivel az embert, állítja.
A Kossuth-díjas dalszerző szerint a woke-izmust Marxhoz kötik, de Marxnál a proletároknak az volt a dolguk, hogy megszerezzék a termelési eszközöket. Szerinte ez a leginkább iparosodott országokban kellett volna, hogy megtörténjen. Ez viszont elmaradt, mert lehetőségük volt az embereknek az anyagi előrelépésre. Marx hívei ezért ma arra jutottak, hogy a kulturális termelési eszközöket kell megszerezni. Ez a folyamat zajlik ma nyugaton, és kezd beszivárogni Európába is.